A pávagalamb-tenyésztés útja a jövőben
A pávagalamb tenyésztés útja a jövőben
A következő cikk a Geflügel-Börse című német újság 2003. októberi számában jelent meg.
Az előkelő pávagalamb olyan, mint egy történet az Ezeregyéjszaka meséi közül. Tipegő lépéseivel olyannak tűnik, mint egy indiai templomi táncosnő, igazi szépségét mozgás közben mutatja meg. Keletről származik, már a 16. században említik. A kereskedelmi útvonalakon terjedt el Európában és a világ többi részén. Az évszázadok alatt formálta az ember, először Európában, később Észak-Amerikában. A kitartó tenyésztés és a szigorú szelekció eredménye a ma ismert fajtagalamb.
A pávagalamb az utóbbi években – az Amerikai és Kanadai importnak köszönhetően – rengeteget fejlődött. Habár galambjainknak korábban óriási legyezőfarka volt, de hosszú, keskeny és esetlen testtel, széles, nyitott szárnyakkal és tört állással rendelkeztek. Az importnak köszönhetően madaraink gömbölyűbbek, lekerekítettek, egy kis labdához hasonlíthatóak lettek.
Távol és elölülő lábakkal rendelkezik, amik követik a test vonalát, a mély és széles állást. De figyelnünk kell arra is, hogy galambunk könnyen tudjon mozogni, akár futni is, az erős, természetes lábizületekkel. „Földöncsúszó” és hasonló túlzások nem fordulhatnak elő. Ezt a bírálatkor büntetik, és a termékenység rovására is megy.
A szárnyaknak lehetőleg keskenyeknek és magasanhordottaknak kell lenniük, úgy, hogy a szárnyvég ne, vagy csak ritkán érintse a földet. A keskeny és feszes szárny láthatóvá teszi a sok hastollat, ez jól kiemeli a pávagalambunk kerek testformáját.
A fej állására /fejbeülés/ is nagy figyelmet kell szentelni. A fajta testtartása miatt a fejnek a test közepén, lehetőleg nyugodtan, mélyen a hát és a párnatollak között kell ülni. Emiatt fontos a nyak hossza is, ha rövid a nyak vagy hosszú a hát, nem lesz a galambunk mély fejbeülésű, viszont ha hosszú a nyak vagy rövid a hát, a fej nem középen ül, hanem lóg valamelyik oldalon, vagy belelóg a faroktányérba. Az a galamb, amelynek bizonytalan a fejbeülése többnyire ideges, nyugtalan, tolat, nyitott szárnytartású lesz vagy a fejét állandóan a faroktányérba nyomja. Az ilyen magatartásra minden tenyésztőnek figyelni kell, mert erősen öröklődik, és a kiállítási ketrecben sem számíthat túl magas pontszámokra.
A legnagyobb figyelmet a faroktányér érdemli, mivel egy pávagalamb rendezett faroktányér nélkül nem lehet pávagalamb! Törekedjünk a testmérethez illő, de lehetőleg nagy faroktányér elérésére. Kerek és nyitott tartás, lehetőleg a test fölé nyúlva.
A megfelelő formát csak a faroktányér rendben tartásával érhetjük el. Ezért, a már kifejlett fiatal madarakat újra és újra kézbe kell venni és a faroktollakat rendbe rakni. Így a vedlés után már nem jelent nagy fáradságot a tollak helyreigazítása. Más fajta tenyésztői gyakran nevetnek a pávagalamb-tenyésztőkön, amikor a kiállításokon a ketrecek előtt próbálják a faroktányér top-állapotát elérni. De ne felejtsük: szorgalom nélkül nincs eredmény. Ahhoz, hogy a pávagalamb értékeit megláthassuk, engedjük, hogy néhány lépést megtegyen, lehetőleg egy 50-es ketrecben. Mozgás közben mutatja meg igazán értékeit, de észre vehetjük a hibáit is. Az a galamb, amelyik a ketrec sarkában áll és csak hátulról a jó vagy kevésbé jó faroktányérját mutatja nem olyan értékes, mert a faroktányér csak egy különleges ismertetőjele a pávagalambnak.
Az értékek, amelyeket a tenyésztők kevésbé becsülnek, de ezek teszik igazán minőségivé a madarakat: a test kereksége, állás, lába, szárnyak állása, a fej állása, a faroktányér és annak tartása.
Egyre több bírálati lapon láthatjuk előny vagy hátrányként a fejformát is.
A szem a fehéreknél ill. fehéralapúaknál mindig sötét, minden másnál gyöngyszín, sárga vagy narancs. Hibának számít az ettől eltérő szemszín, de a kétféle ill. a tört szem is.
A bírálatnál tehát a következő sorrendet állíthatjuk fel:
- összbenyomás /típus/
- testforma a szárnybeépítettséggel
- állás és lábforma
- faroktányér és tollminőség
- fejbeülés és fejforma
A pávagalamboknál a színt és a rajzot nem kell előtérbe helyezni, csak a durva szín és rajzhibákat kell tekintetbe venni.
Mindezek alapján megállapíthatjuk, hogy a németországi tenyésztés soha nem látott virágzásnak indult, már nem kell félni egy tengerentúli összehasonlítástól.
Nézzük az állományt színenkénti bontásban.
A fehérek mutatják a legkerekebb testformát, nagyon jó faroktányérral és keskeny szárnyakkal. Sajnos nem mindegyik tudja a legjobb értékeit bemutatni és tollszerkezeten is van még mit javítani.
A feketék az utóbbi időben stagnálást mutatnak. A madarak kerek, legömbölyített testtel rendelkeznek, de egyeseknél színprobléma, másoknál a szárny keskenysége ill. lekerekítettsége mutatkozik hiányosságként. Ehhez a kategóriához tartoznak az andalúzok és az indigók is, amiket feketével tesznek párba. Néhány egyed kiemelkedik minőségével az állományból, ezek megmutatják a tenyésztés irányát.
Egy csoportba tartoznak a kék, a kékfakó, a milky, a kovácsolt, és a grizzly színű galambok, mert ezeket egymás között célszerű párba állítani. Ebben a csoportban van a legtöbb csúcsminőségű galamb. Nagyszerű testforma, széles, mély állás, nagyon jó lábforma, finom, mély fejbeülés és hozzá átlagosan felüli farok kés tollminőség jellemzi. A testük lehetne egy kicsivel finomabb, a szárny jobban beépülő.
Vörös és sárga pávagalambokkal csak néhány tenyésztő rendelkezik. Túl nagy testméret és lábproblémák a jellemzőik. Kerekebb testformára és több hasi tollra lenne szükségük. A csúcsminőség ebben a színcsoportban nagyon ritka, de van néhány, amelyik biztató a jövőre.
A többszínűeket egyre nagyobb körben tenyésztik. A szín, a farok és a rajz nagyon jó, de a testnek finomabbnak, kerekebbnek, a szárnynak keskenyebbnek és feszesebbnek kellene lennie.
A sárga és vörös tükrösfarkú korábban teljesen kilátástalannak tűnt, de az utóbbi időben pozitívan változtak, jó úton vannak, hogy modern pávagalamb váljon belőlük.
Az attraktív megjelenésű pajzsosak, színesfarkúak, és fehérfarkúak nagyon kedveltek, de a tenyésztésük sok vesződséggel jár. Egyes tenyésztők sikerrel elvégezték a típusváltást ennél a csoportnál is. Kerek testformával, jó hasi tollakkal, jó lábállással és keskeny szárnyakkal rendelkeznek. Javítani kellene a tollminőségen, a szárny beépítettségen. A rajz és a szín sem tökéletes.
A tarkák tenyészállapota megegyezik a megfelelő egyszínűek helyzetével. Ezeket többnyire egyszínűekkel állítják párba. Megegyező színű farok, és evezőtollakkal kell rendelkezniük, lehetőleg szabályos „babozottsággal”. Az utóbbi időben egyre több jó minőségű galambokat láthatunk ebből a változatból is.
A széles színskálán új jelenség a vörös és sárgafakó pávagalamb. Nagyszerű faroktányér és jó tollminőség jellemzi őket. Előreláthatólag gyors elterjedés vár rájuk.
A pávagalambokat nyugodtság és szelídség jellemzi. Célszerű őket volierrel rendelkező galambházban, más fajtáktól külön tartani. Nagyon jól költenek, a fiókákat gondosan nevelik.
A kiállított fiatal galambok nagy száma mutatja, hogy kedvenceink szép jövő előtt állnak. A tenyésztőknek, akiknél nem megfelelő az állomány a hibát a tartásban és a takarmányozásban kell keresniük.
Rüdiger Lorenz Németország / Fordította: Szűcs Gyula