A pávagalambról!
A pávagalambról
A kiállítási szezon végére megfogalmazódott bennem sok gondolat a pávagalambról, és a fajtával kapcsolatos dolgokról. A kiállításokon elég aktívan részt vettem, mint kiállító, vagy mint látogató, és sok negatív dolgot tapasztaltam. Sajnos sok bíráló még mindig nem tud különbséget tenni a „régi típus” és a mai „amerikai típus” között. Nem is olyan régen olvashattuk Rüdiger Lorenz írását Borbola László fordításában, e szaklapban, amely nagyszerűen rávilágít a mai modern pávagalambbal szembeni elvárásokra. Tapasztalataim szerint sajnos, ezt a cikket nem sokan olvasták el figyelmesen, pedig a galamb bírálatához nagy segítség lehet bárkinek. Nem tudom elfogadni azt a magyarázatot, hogy egy galamb azért kiváló, mert szép a színe! Tudomásul kell venni, hogy ez a fajta a tollszerkezetes fajtacsoportba tartozik, és sok-sok más fontosabb fajtajegy van a galambon, mint a szín! Azzal azért tisztában kell lenni, hogy aki nagyobb pávagalamb kollekció bírálására kap megbízást, az komoly kihívás, még egy, a fajtát tenyésztő bíráló számára is. Mondom ezt én, aki tenyésztője is, és szakbírálója vagyok a fajtának.
Ugyan is ez a kedves kis pávagalamb szelíd, ám de nagyon szégyenlős fajta. Gondolom többeknek bevillan, most egy emlék, miközben egy kiállításon a pávagalambokhoz ért, csak a sarokba beforduló, és a faroktányérukat valami „védőpajzsként” használó pávagalambokat pillantott meg. Bizony így van ez a bírálatkor is, nehéz őket optimálisan beállítani, ezért szoktuk mi tenyésztők azt mondani, hogy mozgás közben a legszakszerűbb ezt a fajtát bírálni. Nyugat-Európában, és a nagy pávagalamb tenyésztési kultúrával rendelkező országokban, mint Horvátország vagy Szerbia ma már csak CFC rendszerben bírálják a pávagalambot, sőt, az elmúlt két klubkiállításunkon, Kondoroson, illetve Dabason mi is ezt próbáltuk alkalmazni.
De mi is az a CFC? Még mielőtt belekezdenék, le szeretném szögezni, hogy én most nem az MGKSZ bírálati rendszere ellen szólok, ez csak a fajtaklubról szól! Tehát, ez az Egyesült Államok Pávagalamb Fajtaklubjának a rövidítése Central Fantail Club (Központi Pávagalamb Klub). Ennek a klubnak hét kerülete működik az USA-ban, kettő Kanadában, és szintén kettő Európában. Ebből a X. Nagy-Britanniában és a XI. Nyugat-Európában. Ezt úgy lehet a legegyszerűbben magyarul mondani, hogy amerikai típusú bírálat (összehasonlító bírálat). Ez gondolom egy king tenyésztő számára nem ismeretlen fogalom. A pávagalambjaink tenyésztéséhez is épp úgy hozzátartozik ez a fajta bírálat, mint a már említett kingekéhez.
Az egész úgy épül fel, hogy színosztályokra szedik a benevezett galambokat, mint például: fehérek, feketék, szalagosak, pajzsosok, színes farkúak, stb., ezeken a színosztályokon belül pedig kategóriákra osztják a mezőnyt, olyanokra mint: fiatal hím, öreg tojó, stb. A galambok 1x1 méteres ketrecekben vannak bírálva kategóriánként. A bíráló folyamatosan mozgatja, körbejárja őket. A kategória győzteseket összevetik, akkor kerül ki a színosztály győztes, és végül a champion választásnál ezek a madarak kerülnek összevetésre. Minden összevetésnél a győztes madár osztályából visszahozzák a másodikat, ezzel neki is esélye van a dobogóra kerülni. A bírálat mindig nyilvános, minden galamb előnyeiről és hibáiról említést tesz a bíráló, a tenyésztő a helyszínen kérdezhet a bírótól. Szóval ez a CFC rendszer.
Mindezt látni szerettem volna egy, a fent említett galambász kultúrában élőben, ezért 2008. február 9.-én útra keltünk Malatyinszki Róbert és Szűcs Gyula barátaimmal Szerbiába, pontosan Banatsko Veliko Selo nevű faluba. Itt tartotta a szerb Pávagalamb Fajtaklub klubkiállítását, Milan Kajtez házigazda rendezésében. Időben sikerült megérkeznünk, Fenyvesi Árpád és Miskolci István barátaink fogadtak bennünket. Hamarosan kezet foghattunk egy régi ismerőssel is, Milan Brikic úrral, a fajtaklub elnökével. Ő ugyebár az a úriember, aki Kondoroson a bírálatot elvégezte nekünk. Róla meg kell említenem, hogy egy igazi nagykövet, a pávagalamb nagykövete. Tényleg szívvel lélekkel mindent megtesz a fajtáért, a fajta tenyésztőiért. Jelenleg azon fáradozik, hogy megalakuljon a CFC XII. Kelet-európai kerülete, melynek a szerb és horvát tenyésztők mellett mi magyarok alkotnánk a gerincét. Továbbá találkozhattunk Spoljaric Bozidar horvát barátunkkal is, aki mint kiállító volt jelen a rendezvényen, ő is hazája és Európa egyik neves tenyésztője.
A kiállításon a tavalyi évhez hasonlóan, Mario Fritzsche Németországból bírált. Ő szintén egy nemzetközileg kimagasló alakja a fajta tenyésztőinek. Elismert tenyésztő, bíráló és szervező is. A Nyugat-Európában megrendezésre kerülő CFC kiállítások egyik fő szervezője.
Mielőtt a bírálat megkezdődött volna, átadták Zoran Knezevic tenyésztőnek a CFC Hohndorfban (Németország) megrendezett januári kiállításán elnyert díjait. Ezek a következők voltak; a legszebb fehér (színosztálygyőztes), 1 reserve (a fajtakiállítás összetett 2. helyezettje), valamint Európa legszebb fiatal galambja. Mindezt egy galambjával nyerte el, ami szenzációs eredmény. Ebből elég egyet is elnyerni, és biztos, hogy a pávagalamb tenyésztők beszélni fognak az illetőről világszerte.
Közel 200 darab pávagalamb lett benevezve 17 színosztályban. Nem fogok mindről külön beszámolni, de ahol valami megragadott azt leírom. Rögtön az elején közel 20 db sárga kápráztatott el. Nagyon megfogott ez a látvány, gondolom azért, mert nálunk nem nagyon tenyésztik ezt a színt, komolyan eljátszottam a gondolattal, hogy esetleg én legyek majd az a valaki. A kb. 80 db fehér hat kategóriára volt osztva, így áttekinthetőbb volt a mezőny. Az öreg és fiatal mellett külön versenyeztek az egy évesek is. Hamar rájöttünk, hogy nem csak nekünk maradt tátva a szánk a felhozatalon, mert a bíráló is kijelentette, jelenleg fehérekből ez a világszínvonal. Ezek a madarak bárhol a világon megállnák a helyüket. És még egy hozzáfűznivaló, az a bizonyos Európa legszebb fiatalja Szerbiában, a klub fiatal-kiállításán csak a harmadik lett a fehérek között. A színosztálygyőztes kiválasztásánál a hat galamb ki volt rakva, ekkor a bíráló kért egy széket. Kicsit furcsa szituáció volt, de elmondta, itt annyira magas és kiegyensúlyozott a színvonal, hogy bármelyik nyerhetne. Leült a székre és figyelt, itt már a galambok magatartása volt a döntő. Az a galamb, amelyik kilépett, oldalra nézett vagy nem parádézott az kiesett. Zoran Knezevic, Milan Kajtez és Milan Babic madarai versengtek. Nyert Zoran Knezevic 1 éves hímje (tenyésztő és galambja a fotókon), de a többieknek sincs semmi szégyellnivalójuk.
Nagyon megfogott az ezüst (kék-fakó) színosztályban látott egység. Ennyire homogén kollekciót még nem igazán láttam. Az volt az érzésem, hogy egy tenyésztő madarait láthatjuk, pedig nem, a bemutatott 11 galambhoz öt név tartozott. Milan Brikic galambjai nyerték a színosztályt. Kékekben is Milan Brikic, kovácsoltakban és AOC-ban Zoran Knezevic, feketében és szintén AOC-ban Kacavenda Zeljko, még pajzsosokban Miskolci István pávagalambjai parádéztak. Azt hiszem, hogy mind a 13 kiállító megérdemli a dicséretet, hisz mindenki oda tudott rakni egy-két kiváló minőségű madarat, a saját színosztályában.
A végső sorrend: Grand Champion: fehér 1-0 Zoran Knezevic; 1.Reserve: fekete 1-0 Zeljko Kacavenda; 2.Reserve: tarka 0-1 Zoran Knezevic.
Jó volt látni, hogy milyen szempontok alapján dolgozik Európa egyik legjobb bírálója. A finom, keskeny szárnyak nála a minimumot jelentették, olyan extra tulajdonságokat keresett a galambokban, mint a magasan tűzött farok, minél előrébb elhelyezkedő lábbeépülés, vagy a minél jobb test-farok arányok. Elképesztő, hogy a kecses, kicsi testekre mekkora faroktányérok épülnek. Megkövetelte a mély és széles állast, de a galamboknak látszódni kellett a gyűrűnek, a szárnyak evező tollai nem érhettek le a földre. Nagy hangsúlyt fektetett a galambok ketrecben való viselkedésére. A lábujjhegyen álló parádéállás, és mindez nyugodtan, a telitalpas madaraknak nem termett sok babér. A sokszor előforduló „gacsos” deformált lábú egyedekre jellemző volt az extra gömbölyű test, de a lábuk miatt a második körben kiestek. Érdekes dolgot figyeltünk meg, nem követelte meg a feszes tollazatot, ami nálunk eddig elképzelhetetlen volt.
Összefoglalva a látottakat, szakmai és külföldi kapcsolatok szempontjából is értékes látogatást tudhatunk a magunkénak. Remélem a három ország tenyésztőinek a jövőben sikerül magas szinten együttműködni, és ez által sikerül Milan Brikic úrnak a CFC XII. Kelet-európai kerületét megszerveznie.
Remélem írásommal felkeltettem tenyésztő és bíráló társaim érdeklődését a pávagalambok iránt.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket.
Gáspár Csaba Kondoros