Mégegyszer a pávagalambról!
Még egyszer a pávagalambról
Lapunk áprilisi számában megjelent cikkemre igen sok reagálást kaptam, valaki gratulált, valaki csak kritizált és többen voltak, akik kérdéseket tettek fel, a fajta jelenlegi alakulásáról hazánkban. Ez utóbbi dolog késztetett rá, hogy újból tollat ragadjak és befejezzem, a saját magam szerint is csak félkész írásomat.
Ugye ott fejeztem be, hogy sok sikert kívántam Milan Brikic úrnak, a CFC XII. Kelet-európai kerületének a megszervezéséhez, amiben ugye mi magyarok is jelentős szerepet kívánunk majd vállalni. Mielőtt még tovább mennék, néhány gondolatot újból a CFC-vel kapcsolatban. Central Fantail Club (Központi Pávagalamb Klub) az amerikai pávagalamb klub rövidítése.
Tehát az USA-ban 7, Kanadában 2, Nagy-Britanniában 1 és Nyugat-Európában is 1 kerülete működik, a tervek szerint ugye a kelet-európai lenne a 12. A miénktől eltérő módon, 1x1 méteres ketrecben színosztályonként, kategóriákra osztva osztályozzák galambjaikat, úgynevezett összehasonlító bírálattal. Ennyi ismétlés, elég is, a folytatás előtt.
Cikkem megjelenésével párhuzamosan megalakult a Pávagalamb Tenyésztők Fajtaklubja Magyarországon. Ezek a tenyésztők egy része kivált a Tollalakzatos galambokat tenyésztők Fajtaklubjából, vannak többen is, akik mind a két klubban fenntartják tagsági viszonyukat, és persze vannak olyanok is, akik az új klub hírének hallatán érkeztek. Ez a megalakuló ülés, a márciusi monori börzén a szövetségi sátorban zajlott le, Uhrner Antal Úr szövetségünk elnöke jelenlétében. 21 fővel alakult meg a klub, ebből 3 külföldi és 1 pártoló tag. Olyan tenyésztőket tud a soraiban, mint Borbola László, Nagy Imre, vagy Bertalan József és Tóth Sándor (Bátaszék) aranykoszorús pávagalamb mestertenyésztők, tehát a létjogosultsága megkérdőjelezhetetlen.
Sok kérdést kaptam a kiválással kapcsolatban, és itt szeretném megragadni a lehetőséget, reagálnék ezekre, hogy a dolgokat tisztán lássuk. Tehát a pávagalamb tenyésztők nem haragból és semmi ehhez hasonló okból hozták meg döntésüket, csupán úgy éreztük, hogy szakmailag kinőttük a tollalakzatos klubot és önállósulni akartunk. Csak ez által tudjuk nemzetközileg is, a megfelelő szintre emelni hazánkban a pávagalamb tenyésztést, ami ma már egy összetett dolgot jelent. Nem csupán a magas minőségi követelményeknek kell megfelelni, hanem komoly szervezőmunkát is igényel, ami bizony sokszor az országunk határain túlra összpontosul. Kemények az elvárások, amik külföldön természetes dolognak tűnnek, azok nálunk igen kemény erőfeszítéseket igényelnek, és ez nem csak a pávagalambra vonatkoztatható, hanem minden más fajtára. Viszont nem keseregni kell, hanem a munkát, ha kell áldozattal is, de elvégezni, ez lehet az előrehaladás záloga. Sajnálom, de ezt az utat mi pávagalamb tenyésztők, csak külön tudtuk elképzelni. A tollalakzatos klubból kivált tenyésztők nevében sok sikert kívánok a jövőben a klubnak.
2007 decemberében a Jubileumi Kiállításon Zeljko Serepac (HR) végezte a bírálatot Dabason. Ő már rendelkezett tapasztalatokkal korábbról, hisz három éve Öttevényben bírálta a magyar galambokat. A bírálat végén az értékeléskor kiemelte, hogy óriási minőségi javulást fedezett fel galambjainkon, jó úton járnak tenyésztőink, amit Milan Brikic is megerősített. Itt szeretném megjegyezni azt, hogy ez nagyon jól hangzik, de tudomásul kell venni, ha ezt a fejlődést tartani szeretnénk, akkor sokkal nehezebb három év következik. Tényleg szép gömbölyű testűek madaraink, szép finomak a szárnyak, egy-két tenyésztőnél nagyon jó test-farok arányok megfigyelhetők, láthattunk szép magosan tűzött farkú pávagalambokat. Viszont fontos probléma van galambjaink lábaival, szűkek, „parádézáskor” azok nem szimmetrikusak. A tollszerkezetről is essék pár szó, jó feszes galambok tenyésztésére törekszünk, de szelektáláskor nézzük meg azok kormánytollait, törekedjünk arra, hogy szélesek legyenek. Ez csak néhány dolog volt a sok közül, amit össze kéne kovácsolni madarainkban. Nyugaton, ezeken a dolgokon már túl vannak a tenyésztők. Nekünk az a feladatunk, hogy próbáljunk minél hamarabb felzárkózni hozzájuk, minőségben és szakmailag egyaránt. Ezért próbáljuk meg ápolni kiemelten nemzetközi kapcsolatainkat is, mert nem szégyen a tapasztaltabbtól tanulni.
Egy régi kérdés még néha újból felmerül, mi a különbség a „régi” típusú és az új „amerikai” típusú madarak között. Nos ez ma már nem lehetne kérdés, hisz mi, akik tenyésszük a fajtát, már az amerikai típus között is megkülönböztetünk régi és új típust. Ez bővebben úgy fest, hogy a régebbi galambjaink sokkal erősebb testűek, durvább szárnyúak stb. voltak. Ma már ez a típus is annyira ki lett tenyésztve, hogy a madarak pici finom testűek, óriási test-farok arányokkal, és még sok más kecsességgel gyönyörködtetnek el minket, tenyésztőket. Azoknak, akik még mindig nem tudnak különbséget tenni a két típus (régi és amerikai) között, most megpróbálom két fotóval szemléltetni azt.
1.) Uwe Frommolt; 2008 CFC Grand Champion
2.)Egy „régi” típusú pávagalamb
Az 1. képen látható madár a követendő példa, az Európa Szövetség által elfogadott fajtaleírás szerint.
A 2. képen látható pedig a múlt. Elég szélsőséges két fotót választottam, hogy jól láthatóak legyenek a különbségek. Kisebb lett a test, „eltűnt” a hát, megnőtt a faroktányér, rövidebb lett a láb és még sorolhatnám. Remélem, ez segít a jövőben megkülönböztetni a két típust azoknak, akik ezzel bajban voltak.
Most pedig közölném a fajtaklub alapítók névsorát: Bertalan József – Ikrény; Borbola László – Békéscsaba; Borza László – Balmazújváros; Cinklóczi László – Tiszakécske; Dobos Kund – Ásotthalom; Fenyvesi Árpád – Bácska Topolya/Szerbia; Gáspár Csaba – Kondoros; Kasza Mihály – Vejti; Kása Róbert – Szatmárnémeti/Románia; Koller Imre – Jakabszállás; Malatyinszki Róbert – Békéscsaba; Miskolci István – Szabadka/Szerbia; Nagy Imre – Barcs; Orosz Lajos – Paks; Pál Csaba – Sellye; Szabó Zoltán – Fadd; Szarvas Zoltán – Balmazújváros; Szikszay Gyula – Nyíregyháza; Szűcs Gyula – Abda; Tóth Sándor – Bátaszék.
Úgy érzem, a kérdésre sikerült válaszolnom, szerintem mindent leírtam a pávagalamb jelenlegi helyzetéről hazánkban. Az, hogy ez miként fog alakulni a jövőben, az csak tőlünk függ, tőlünk, a tenyésztőktől. A Pávagalamb Tenyésztők Fajtaklubja nyitott, minden, a fajta iránt érdeklődő tenyésztő felé.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket.
Gáspár Csaba – Kondoros