Szakbírálói dolgozatom
Szakbírálói dolgozat a pávagalambról
„A kiállítások kecses Királynője”
(Tom Pritchett)
Írta: Gáspár Csaba
Mint sok más galambfajta, a pávagalamb is Keletről származik. Indiából angol hajósok útján került Európába a XVI. Században. Az azóta eltelt évszázadok alatt sokat formálta az ember, először Európában, majd a XX. Század második felében Észak-Amerikában.
A múlt század második felére kialakult a pávagalamb tenyésztésének az egységes tenyésziránya Európában. A különféle nemzeti tenyészirányok megszűntek, létrejött a pávagalamb európai típusa. Azonban emellett az USA-ban és Kanadában kitenyésztették az ún. amerikai típusú pávagalambot, amelynek teste minden nézetből kerek, mint a labda s nem az óriási faroktányér jellemzi, hanem a testnagysággal arányos farokméret.
A pávagalamb a különféle galambfajták gráciájaként jelenik meg a maga lábujjhegyen tipegő, mégis nyugodt egyéniségével. Ugyanakkor, megjelenésével magával ragadja, fellelkesíti a tenyészdúcok és a kiállítások látogatóit.
A fajtaleírás átdolgozását az USA-ból és Kanadából az egész világon elterjedő tenyészanyag tenyésztők általi megkedvelése indokolta. De a Németországban tenyésztett pávagalambok alakulására a Hollandiából és Franciaországból bejövő „idegen vér” is nagy hatással volt.
Azonban ezzel a szép, lekerített testformával együtt sok hiba is bekerült a tenyészeteinkbe, amelyeket ki kell küszöbölni. Ilyen probléma elsősorban a tollminőség romlása, a kevert színek a sok rajzhiba és a szemhiba megjelenése. Csak a tenyésztőkön múlik, hogy e csodálatos típust megszilárdítsák, s a régi tollminőséggel lássák el. Ugyanúgy a szín-, a rajz-, és szemhibák kiküszöbölhetők tenyészeteinkben.
Tehát ez a típus az import galamboknak köszönhetően Európában hamarosan közkedvelt lett, így a kilencvenes évekre már csatát nyert Németországban is. Így ma már szerte a világban az amerikai típusú páva tenyésztése a trend, még hazánkban is.
Nos, milyennek kívánjuk ma látni a modern pávagalambot? Menjünk sorjában az értékelés fontossága szerint!
A jó pávagalambnak először is jó benyomást kell mutatnia. Lábujjhegyen kell állnia, és nemességet kell sugároznia. Fejét hátravetve kell tartania és a kicsitől a középnagy méretű testéhez képest lehetőség szerint nagy faroktányért kell viselnie. Mindezekhez egy magasan hordott, széles, telt mell párosul, gazdag hasi tollazattal. Így éri el az ember a kívánt kerek testformát, ami egy kis labdához teszi hasonlatosság a pávagalambot. Ehhez a kerek testhez azután lehetőség szerint keskeny, könnyedén hordott szárnyak tartoznak, jól beépített, s elölről jól fedett szárnypajzsokkal. A feszes szárnytartás értékes tulajdonság, rontja a pávagalamb ideálképét. Arra kell törekedni, hogy a szárnyak alatt minél több és dúsabb hasi tollazat legyen látható. Így lesz a galamb valójában kerek formájú, s kiváló tenyészgalamb. A keskeny, hosszú körteformájú test már a múlté, csakúgy, mint a vastag, előreálló szárnybúbok, amelyekkel ma már a kiállításokon semmi esély nincs a jó eredmények elérésére.
A pávagalambnál a legfontosabb értékmérő az alak és testtartás. A jó galambot nem kell noszogatni, hogy parádézzon, ketrecbe téve a galambot az rövid időn belül felveszi az úgynevezett parádé állást. Ekkor a galamb lábujjhegyen áll, s fejét hátravetve a farok előtti, ún. farokpárnán pihentetve feszít.
A pávagalamboknál a színt és a rajzot nem kell előtérbe helyezni, csak a durva szín – és rajzhibákat kell bírálatnál tekintetbe venni.
A tenyésztők többsége a fajtaleírás részletes és pontos meghatározása ellenére is helytelenül értelmezi, vagy csak nem fordít kellő figyelmet a pávagalambok lábára. A modern pávagalamb egyik legfőbb jellemzője, mellyel különbözik a régi típustól és közvetlen módon kihat a galamb helyes testtartására, egyensúlyára, parádés állására, mozgására valamint közvetve a faroktányér formájára és nagyságára.
Tehát, nem szabad szem elöl téveszteni ezt a fontos részletet kedvenc fajtákon.
Az 1. számú képen egy jövőkép látható O Dell nyomán , mely rámutat a kívánotos arányokra, a galamb egyensúlyi helyzetére, éppúgy, mint az ideális súlypontra. Megfigyelhető, hogy a lábak helyzete mennyire előretolt a tarkótól képzeletben merőlegesen a talajig nyúló egyenestől.
A 2. számú képen a kívánatos szögelését figyelhetjük meg a pávagalambnak, vagyis milyen módon határozza meg a csontváz a test vonalát.
Durva hibák: Túl hátul “beépített” lábak, túl magas állás, túl rövid lábak,
A fentiekből látjuk, hogy a túlzottan rövid láb éppúgy hibának számít, mint a hosszú. A túlzottan rövid lábú pávagalambok, köznyelven kacsák nemkívánatosak a genetikai deformációból eredő csontrövidülésük miatt. Ez nem jelenti azt, hogy az ilyen típusú galambokat feltétel nélkül távolítsuk el galambházunkból. Extrém példányokról lévén szó a rövid lábhoz legtöbbször csodálatos kerek testforma és kis testméret párosul.
Sajnos, gyakran találkozunk csökkentett reprodukciós képességekkel, különösen jellemzi ez az ilyen típusú hímeket.
Amennyiben , mégis úgy döntünk, hogy ilyen típusú galambokat hagyunk tenyészetünkben legyenek azok tojó ivarú galambok.
A 3. számú kép alternatív megoldást jelent, hogyan érjünk el kellő mélységet és gömbölyűséget galambjainknál a lábak rövidítése nélkül. Természetesen, a megoldást a tömör, gazdag és sima hastollazat jelenti,
melyhez vékony és magasan hordott szárnyak párosulnak.
A 4.számú képen a helyes csontváz szerkezetét figyelhetjük meg, amely lehetővé teszi a parádés állást, könnyed lábujjhegyen való járást és a fej mélyen a farokpárnára való beülését.
A galamb helyes egyensúlyi helyzetét a középső ujjak párhuzama is jelzi.
Bírálatnál a leglényegesebb szempontok fontossági sorrendben a következők: összbenyomás (típus), testforma a szárnybeépítettséggel, állás és lábforma, faroktányér és tollminőség, febeülés és fejforma, szín és rajz. A pávagalambokat a nyugodtság és szelídség jellemzi.
A modern pávagalamb, köszönhetően az ember tenyésztőművészetének, a legmagasabb szintre jutott, nemcsak a tenyésztők, de a kedvelők körében is. A galambok jól tenyészthetők, megbízhatóan költenek, gondosan nevelik a fiatalokat. Nagyon fontos dolog, hogy a galambok bírálata, mint ahogy a múltban, úgy a jövőben is pontos hibamentes legyen. Ez a jövőbeni tenyész eredmények záloga.
Forrás: Borbola László
Fenyvesi Árpád
Rüdiger Lorenz írásai alapján.
Hazánkban is sikerült teljes mértékben átállni az „amerikai típusú” pávagalambok tenyésztésére, ennek zökkenőmentes lebonyolítása köszönhető az 1994-ben alapított Tollalakzatos Galambot Tenyésztők Fajtaklubja lelkes és hozzáértő vezetőinek és tagjainak.
Gáspár Csaba
Kondoros, 2007. szeptember 6.